Amennyiben ingatlant kívánnak vásárolni, nem árt, ha néhány alapvető információval tisztában vannak, hogy a későbbiekben ne érje Önöket meglepetés.
Tulajdont szerezni többféleképpen lehet. Lehet öröklés vagy ajándék útján, árverésen, adásvétellel, cserével, és még számtalan, a jog által szabályozott módon.
Amennyiben bármit vásárolunk, azt a jogban adásvételi szerződésnek nevezzük.
Az adásvételi szerződés a leggyakrabban alkalmazott szerződésfajta, hiszen nap, mint nap sort kerítünk rá, akár egy csokit veszünk a kisboltban, akár lakást családunk és magunk részére.
Az adásvételi szerződésre vonatkozó legfontosabb szabályokat a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) határozza meg. A Ptk. 6:215.§ (1)-(2) bekezdése kimondja: „Adásvételi szerződés alapján az eladó dolog tulajdonjogának átruházására, a vevő a vételár megfizetésére és a dolog átvételére köteles. Ha az adásvételi szerződés tárgya ingatlan, az eladó a tulajdonjog átruházásán felül köteles a dolog birtokának átruházására is” Ezek alapján, az adásvétel egyszerűen megfogalmazva tulajdonképpen a dolog (ingó-ingatlan) tulajdonjogának vételár ellenében történő átruházása. Amennyiben az adásvétel tárgya ingatlan, az adásvételi szerződést írásba kell foglalni.
Az adásvételi szerződés tárgya bármely forgalomképes dolog, ingó, ingatlan, vagy vagyoni értékű jog lehet. Forgalomképességet kizárni vagy korlátozni csak törvénnyel vagy szerződéssel lehet. Nem köthetünk adásvételi szerződést például kizárólag állami tulajdonban lévő dolgokra, mert azok nem forgalomképesek. Ugyanígy nem adhatjuk például a Holdat sem el.
A továbbiakban – profilunknak megfelelően – az ingatlan adásvétellel foglalkozunk.
Tulajdonjogot egész ingatlanra, egész tulajdoni illetőségre vagy ezek eszmei hányadára lehet bejegyezni. Ha a tulajdonszerzés nem az egész ingatlanra vonatkozik, a bejegyzésben fel kell tüntetni a megszerzett eszmei hányadot; ha a tulajdonszerzés a jogelőd tulajdoni illetőségének csak egy részére vonatkozik, a bejegyzésben a megszerzett rész egész ingatlanhoz viszonyított hányadát kell feltüntetni. A tulajdonjogra vonatkozó bejegyzésben fel kell tüntetni a tulajdonszerzés jogcímét.
Maga az ingatlan adásvétel folyamata – alább részletezve az egyes pontokat – a következő: az ingatlan adásvételi szerződést a felek megkötik, a vételárat – illetve annak egy részét, a felek megállapodás szerint – átadják, majd a szerződés benyújtásra kerül a földhivatalhoz, ott, pedig bejegyzik az új tulajdonost.
A tényleges tulajdonjog-változás ugyanis az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéssel történik.
Fontos kérdés, hogy a szerződő felek kötelesek egymásnak valamennyi fontos, illetve fontosnak vélt, az ingatlannal kapcsolatos információt átadni. Így az eladó köteles átadni a nála meglévő dokumentumokat (alaprajz, épületgépészeti rajz stb.) és nem titkolhatja el – ha vannak – a hibákat (vizesedés, beázások, tetőszerkezeti hibák stb.), illetve ha az ingatlanon jelzálog, haszonélvezet vagy egyéb teher van. A vevő kötelezettsége pedig, hogy korrektül tájékoztassa az eladót, ha több részletben, esetleg bankhitel bevonásával tud csak fizetni. Eladók figyelmébe ajánljuk, hogy bár bizonyos tények, körülmények eltitkolása lehet, hogy növeli a vételárat, de ha az új tulajdonos rájön, egy ebből származó esetleges jogvita elviheti az így szerzett hasznot, sőt jóval többet is annál.
Az ingatlan adás-vételnek – legyen az bármilyen ingatlan – vannak bizonyos egységes minimumszabályai, amelyek nélkül a jogügylet nem jöhet létre. A következő körülmények különösen jelentősek, ha szerződünk.
Ingatlant vásárolni csak és kizárólag annak, a tulajdoni lap szerinti tulajdonosától lehet. Szükséges az esetleges haszonélvező, vagy egyéb jogosult hozzájárulása is. Ingatlant eladni, megvenni csak ügyvéd által készített és ellenjegyzett, vagy közjegyző által készített és közokiratba foglalt, írásban megkötött ingatlan adásvételi szerződéssel lehet. Ezen szabály alól csak igen szűk körben enged a törvény kivételt. A szerződésnek tartalmaznia kell az eladók és a vevők neveit, valamint azonosításukhoz szükséges adataikat; az adásvétel tárgyát képező ingatlan azonosító adatait; az ingatlan vételárát; a szerződő felek kifejezett nyilatkozatait arra a tényre, hogy az eladó eladja, a vevő pedig megveszi az ingatlant; valamennyi szerződő fél aláírását a szerződés valamennyi lapján.
A gyakorlatban felmerülő probléma a meghatalmazás alakszerűsége abban az esetben, amennyiben az ingatlan tulajdonosa (vagy valamely ingatlanra bejegyzett jog jogosultja) nem tud megjelenni személyesen a szerződés megkötésekor. Ezesetben meghatalmazott képviselheti. Fontos azonban, hogy a meghatalmazásra ugyanazon alakszerűségi követelmények vonatkoznak, mint az adásvételi szerződésre, tehát – a földhivatali gyakorlat szerint – ez is csak ügyvéd által ellenjegyzett, vagy közjegyző által készített okiratban elfogadott. Amennyiben a meghatalmazó külföldön tartózkodik a külképviselet hitelesítheti a meghatalmazást. Nem elégséges tehát a meghatalmazó által aláírt és tanúk által hitelesített meghatalmazás. A meghatalmazásban szerepeltetni kell a meghatalmazó és meghatalmazott minden olyan adatát, amelynek az adásvételi szerződésben szerepelnie kell, valamint a konkrét ingatlant, annak helyrajzi számával együtt, amellyel kapcsolatban a meghatalmazás készült.
Tekintettel különös jelentőségére, külön kiemelendő a foglaló jogintézménye. A fogalom nevét szinte mindenki ismeri, hallott róla, azonban hasznos tartalmát pontosítani. A Ptk. 6:185. § így rendelkezik:
A foglaló tehát egyfajta „kényszerítő eszköz”, kölcsönös biztosíték a felek számára a szerződés sikeres teljesedésbe menése tényéhez. Köznapilag elmondva, lényege, hogy már egyik fél sem gondolhatja meg magát következmények nélkül. Aki egyszer foglalót adott, vagy foglalót fogadott el valamire, az a megállapodáshoz ilyen következmények terhe mellett kötve van. Aki valóban vásárolni kíván, illetve eladni szeretne, annak érdekében áll a foglaló kikötése. Ez egyébként szokásos is. Ha valamelyik fél erre nem hajlandó, és ezt alaposan nem indokolja meg, akkor akár valamilyen hátsó szándékot is feltételezhetünk, így fokozottabb figyelemmel, körültekintéssel kell lenni az ügylet során. A foglaló pénz, amelyet a vevő a kötelezettségvállalás jeleként, akár a szerződés megkötését megelőzően ad át. A foglaló mértéke általában az ingatlan vételárának 10 %-a. Azt, hogy egy pénzösszeget foglalóként adtunk át, a szerződésben kifejezetten rögzíteni kell.
A foglaló sorsa a szerződés sikeres teljesedésbe menése függvényében alakul, mégpedig a következők szerint:
Ha a szerződést teljesítik, a foglalót az ellenértékbe be kell számítani. Visszajár a foglaló, ha a szerződés olyan okból szűnik meg, amelyért egyik fél sem felelős. A foglaló akkor is visszajár, ha mindkét fél egyaránt felelős a szerződés meghiúsulásáért.
A teljesítés meghiúsulásáért felelős személy az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót kétszeresen köteles visszatéríteni. A foglaló visszaköveteléséről való lemondás, illetőleg a foglaló kétszeres visszatérítése a szerződésszegés következményei alól nem mentesít; a kártérítésbe azonban a foglaló értéke beszámít. A túlzott mértékű foglalót a bíróság mérsékelheti.
A vételár több részletben történő megfizetése esetében általában kijelenthető, hogy – a rendszerint részletekben, esetleg lakáskölcsön közbenjöttével történő vételár kiegyenlítések miatt – az ingatlan utolsó vételárrészének, illetve a teljes vételár megfizetését követően kerül sor az eladó tulajdonjogról lemondó nyilatkozata földhivatalhoz történő benyújtására.
Általában ekkor lép az ingatlan birtokába a vevő is, azonban ettől a felek egyező akarattal el is térhetnek. Nem kizárt tehát az sem, hogy az eladó a vételár teljes megfizetését megelőzően az ingatlant a vevő birtokába adja, mint ahogyan ennek az ellenkezője is elképzelhető, tehát, hogy a vételár teljes megfizetése ellenére eladó az ingatlan birtokában marad egy, a szerződésben meghatározott ideig. Ez utóbbi a gyakorlatban viszonylag sűrűbben fordul elő, leginkább abban az esetben, amikor az eladó az eladott ingatlan vételárának felhasználásával szeretne magának egy másik ingatlant vásárolni, és nyilvánvalóan szüksége lenne némi időre ahhoz, hogy a költözést lebonyolítsa.
Az ingatlan vevője birtokba lépése napjától kezdve szedi az ingatlan hasznait, viseli terheit és azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni.
A tulajdonjogról lemondó nyilatkozat földhivatalhoz történő benyújtását követően a földhivatal a tulajdonjog-változást átvezeti, amely tényről határozatot hoz. Optimális esetben ezzel ér véget az ingatlan adásvétel folyamata.
Természetesen léteznek a fent vázoltakon túl egyedi igények, megállapodások, amelyek némileg bonyolítják a folyamatot, azonban ha ezeket a felek előre tisztázzák, a szerződésben rögzítik, senkit sem érhet meglepetés.
Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy amennyiben kellő körültekintéssel járunk el az ingatlanunk értékesítése, illetve az ingatlan megvásárlása során, és persze megfelelő szakemberekre bízzuk annak lebonyolítását, maga az egész folyamat nem egy „ördöngősség”
Kijelenthetjük, hogy a dolog „kellemesebb” részén ezzel túl is vagyunk
Mindenképpen szót kell azonban ejteni a kevésbé kellemes részről is, ezek pedig az adásvétellel kapcsolatban felmerülő költségek.
A költségek körében kiemelendő, hogy rendszerint az eladó viseli az átadással és az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett állapot (pl. bejegyzett terhelések törlése) rendezésével kapcsolatos költségeket. Eladó viseli továbbá – amennyiben nem állnak fenn az adómentesség feltételei – az adásvétel személyi jövedelemadó vonzatát. A szerződéskötési költségek (pl. ügyvédi munkadíj), a visszterhes vagyonátruházási illeték, továbbá az átvétel és a tulajdonváltozás ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésének költségei a vevőt terhelik.
Az első fokú eljárásért - ha a törvény másként nem rendelkezik - változással érintett ingatlanonként 6600 forint összegű díjat kell fizetni. A jelzálogjog bejegyzése, valamint a bejegyzés módosítása iránti eljárás díja a jelzálogjoggal biztosított követelés értékének 5%-a, de legfeljebb változással érintett ingatlanonként 12 600 forint. Vagyoni értékű jog törlése iránti eljárás díja változással érintett ingatlanonként 6600 forint. A soron kívüli eljárás díja ingatlanonként 10000 forint.
Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban készített hiteles másolatért, illetőleg kivonatért oldalanként 100 forint díjat kell fizetni.
Az adózási szempontból jelentős ingatlan értékesítéséből származó jövedelmet úgy kell meghatározni, hogy bevételből le kell vonni azokat a kiadásokat, amelyek az eladott ingatlannal összefüggésben az eladónál felmerültek.
Levonható kiadásként nem lehet figyelembe venni azokat a kiadásokat, amelyeket a magánszemély valamely tevékenységéből származó bevételével szemben korábban már költségként elszámolt.
Lakás céljára szolgáló ingatlanok értékesítése esetén a bevétel és a költségek különbözeteként kapott összeg (a számított összeg) a törvényben meghatározott feltételekkel és mértékben csökkenthető. A csökkentés lehetőségét és mértékét az értékesített ingatlan, vagyoni értékű jog jellegétől függően határozta meg a törvény. Az ingatlan nyilvántartás szerint lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott, vagy ilyenként feltüntetésre váró építmény és a hozzá tartozó földrészlet, a lakáshoz tartozó földhasználati jog, valamint a lakáshoz, lakóházhoz tartozó vagyoni értékű jog (haszonélvezeti jog) átruházása esetén a számított összeg a szerzés időpontjától függően a következők szerint csökkenthető.
A szerzés éve A számított összegből levonható
|
A szerzés éve |
A számított összegből levonható |
|
|
2014. |
0 % |
|
|
2013. |
0 % |
|
|
2012. |
10 % |
|
|
2011. |
40 % |
|
|
2010. |
70 % |
|
|
2009. |
100 % |
Nem lakás céljára szolgáló ingatlanok esetében kissé más a rendszer. Az öt évnél régebben vásárolt ingatlan átruházása esetén a kiadásokkal csökkentett bevételt a szerzési idő függvényében csökkenteni kell. Ha az eladott ingatlant a magánszemély az eladást megelőző hatodik évben szerezte, akkor a jövedelmet 10 százalékkal csökkentheti. Ez a százalékos mérték évenként 10-10 százalékponttal nő, így ha az ingatlan átruházása a szerzést követő tizenötödik évben vagy később történik, nincs adófizetési kötelezettség.
Az ingatlanértékesítésből akkor nem keletkezik jövedelem, ha az ingatlan eladási ára kevesebb vagy ugyanannyi, mint az annak megszerzésére fordított összeg, illetve akkor, ha a szerzés 1996-ben vagy az azt megelőző években történt. Az ingatlan megszerzése időpontjának azt a napot kell tekinteni, amely napon az erről szóló érvényes szerződést a földhivatalhoz benyújtották.
Bármelyik ingatlanfajta esetén általános szabály, hogy ha a magánszemély tulajdonjogot öröklés útján szerezte, akkor a szerzés időpontja az örökhagyó halálának a napja.
Az ingatlan átruházásából származó jövedelmet azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amikor az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) az ingatlanügyi hatósághoz benyújtották.
A számítás egy főre (adóalanyra) vonatkozik. Több tulajdonos esetében a jövedelmet a tulajdoni hányadok arányában meg kell osztani, és minden tulajdonosnak adóbevallást kell benyújtania.
A számítás nem kezeli a különleges eseteket.
A számítás nem alkalmazható, ha az ingatlanértékesítés üzleti jelleggel történik.
Az ingatlanértékesítésből származó jövedelem (a köznyelvben: haszon) után 16% SZJA-t kell fizetni. Az adó bevallására az eladó a következő évben benyújtott, az értékesítés évére vonatkozó adóbevallásában köteles.
Fontos eloszlatni azt a tévhitet, hogy az SZJA számításakor figyelembe vehető az a tény, ha az eladó másik lakóingatlant vásárol. Ez korábban valóban így volt, azonban a jelenlegi jogszabályok nem teszik lehetővé.
Lakástulajdon és más ingatlan (pl. garázs) vétele esetén az illeték mértéke – 2013. január 1. napjától – egységesen 4%.
Szót kell ejteni néhány tipikusan felmerülő illetékkedvezményről, illetékmentességről is.:
Mentes az illeték alól a lakóház építésére alkalmas telektulajdon megszerzése, ha a szerző azon - a szerződés földhivatalhoz történő benyújtásától számított 4 éven belül - lakóházat épít, és ezt az illetékhivatalnál használatbavételi engedéllyel igazolja.
A 35. életévét be nem töltött fiatal első lakástulajdonának megszerzése esetén – amennyiben az ingatlan forgalmi értéke nem haladja meg a 15.000.000,- forintot – az egyébként fizetendő illeték 50 százalékáig terjedő kedvezményre jogosult, és az így fizetendő illetékre – akár 12 havi részletfizetési kedvezményt is kaphat, ha kérelmezi. Korábban forgalmi érték felső határa 8.000.000,- Ft volt, és a kedvezmény maximális összege pedig 40.000,- Ft.
Amikor a vevő lakástulajdonát, a vételt megelőző vagy azt követő egy éven belül eladja, az illeték alapja – amennyiben ez a számára kedvezőbb – a vásárolt és az eladott lakástulajdon terhekkel nem csökkentett forgalmi értékének a különbözete. Ugyanez a szabály érvényes, az ingatlanok egymás közötti cseréje esetén is.
Fontos és kiemelendő, hogy ezen esetekben mindig az ingatlan forgalmi értéke a mérvadó (tehát a NAV-nak nem feltétlenül kell elfogadnia az adásvételi szerződésben írt vételárat, azt felül is bírálhatja), valamint teljesen lényegtelen, hogy esetlegesen az eladott ingatlanon milyen terhek voltak bejegyezve, ezek nem csökkentik a forgalmi értéket.
Cseréről beszélünk, ha a szerződő felek ingatlanok tulajdonának kölcsönös átruházására vállalnak kötelezettséget. Ez esetben az adásvétel szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ebben az esetben mindegyik fél eladó a saját szolgáltatása, és vevő a másik fél szolgáltatása tekintetében.
Végezetül néhány szót kell ejteni az egyes fogalmakról, amelyek adásvétel kapcsán felmerülhetnek, azonban sokszor pontatlanul, vagy egyenesen rosszul élnek a köztudatban:
A földhivatali beadvány iktatószámát a benyújtás napján a tulajdoni lapon fel kell jegyezni, ezt nevezzük széljegynek, és ennek megtörténtét a beadványra rá kell vezetni. A tulajdoni lapon feltüntetett széljegy a bejegyzés, átvezetés, feljegyzés iránti ingatlan-nyilvántartási eljárás megindítását tanúsítja. A tulajdoni lap tartalmát érintő változás, illetve a változás átvezetésére irányuló kérelem elutasításának bejegyzése után a széljegyet törölni kell.
Legjellemzőbben akkor találkozunk vele, amikor a vevő nem egy összegben, hanem részletekben fizeti meg az ingatlan vételárát. Ilyen esetben a felek az adásvételi szerződést megkötik, az benyújtásra is kerül a földhivatalhoz, azonban az eladó a tulajdonjogáról csak az utolsó vételárrészlet megfizetésekor mond le. Eddig az időpontig az adásvétel ténye az ingatlan tulajdoni lapján széljegyként szerepel.
Hasonló jogintézmény, mint a fent írt széljegy. Az eladó a tulajdonjogot csak a szerződés megkötésekor, írásban és legfeljebb a vételár teljes kiegyenlítéséig tarthatja fenn (tulajdonjog-fenntartással történt eladás). A vevő a tulajdonjog-fenntartás hatályossága idején az ingatlant nem idegenítheti el, és nem terhelheti meg. A tulajdonjog fenntartással történt eladás tényét az eladott egész ingatlanra, egész tulajdoni illetőségre vagy ezek eszmei hányadára lehet feljegyezni. A feljegyzésben a vevő adatait is fel kell tüntetni.
Haszonélvezeti jogánál fogva a jogosult a más személy tulajdonában álló ingatlant birtokában tarthatja, használhatja és hasznait szedheti. A haszonélvezeti jog fennállása alatt a tulajdonos a birtoklás, a használat és a hasznok szedésének jogát csak annyiban gyakorolhatja, amennyiben a haszonélvező e jogokkal nem él.
A haszonélvezeti jog akkor is fennmarad, ha más lesz az ingatlan tulajdonosa. A haszonélvezeti jog korlátozott időre és legfeljebb a jogosult élete végéig állhat fenn. Haszonélvezeti jogot egész ingatlanra, egész tulajdoni illetőségre vagy ezek eszmei hányadára, vagy az ingatlan természetben meghatározott vagy területnagyságban kifejezett részére lehet bejegyezni.
A bejegyzésben fel kell tüntetni a haszonélvezeti jog időtartamát is, illetőleg azt, hogy a haszonélvezeti jog a jogosultat élete végéig megilleti (holtig tartó haszonélvezeti jog). Haszonélvezeti jogot több jogosult javára egyidejűleg is be lehet jegyezni, fel kell azonban tüntetni, hogy a haszonélvezeti jog a jogosultakat közösen vagy egymást követő sorrendben illeti-e meg.
Fontos tehát, hogy az ingatlan adásvételnél a Felek a haszonélvezeti jog kérdését is rendezzék, mert az a tulajdonjog változásával egyidejűleg nem fog automatikusan megszűnni!
Jogilag hasonló, mint a haszonélvezeti jog, és inkább annak egy speciális esetének tekinthetjük. Korábbi meghatározása szerint az örökhagyó házastársa örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örököl (özvegyi jog). Ez az új polgári törvény kapcsán módosult, és akként került meghatározásra, hogy az örökhagyó házastársát leszármazó örökös mellett megilleti a holtig tartó haszonélvezeti jog az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon. Az ingatlan-nyilvántartásban a túlélő házastárs törvényes öröklésen alapuló haszonélvezeti jogát özvegyi jog elnevezéssel jelölik meg. Az adásvétel kapcsán ennek kérdését szintén rendezni kell.
A tulajdonjog ugyanazon az ingatlanon meghatározott hányadok szerint több személyt is megillethet, ez esetben közös tulajdonról beszélünk. A tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára; e jogot azonban az egyik tulajdonostárs sem gyakorolhatja a többiek jogainak és a dologhoz fűződő törvényes érdekeinek sérelmére.
A birtoklás, a használat, a hasznosítás, valamint a rendes gazdálkodás körét meg nem haladó kiadások kérdésében a tulajdonostársak főszabályként szótöbbséggel határoznak oly módon, hogy minden tulajdonostársnak tulajdoni hányada arányában van szavazati joga. Az ingatlan hasznai a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk arányában illetik meg; ilyen arányban terhelik őket a fenntartással járó és egyéb kiadások, a közös tulajdoni viszonyból eredő kötelezettségek, és ugyanilyen arányban viselik az ingatlanban beállott kárt is.
Az állag megóvásához és fenntartásához feltétlenül szükséges munkálatokat bármelyik tulajdonostárs jogosult elvégezni; az ilyen kiadások ráeső részét mindegyik tulajdonostárs viselni köteles. Ilyen kiadások előtt azonban a tulajdonostársakat a lehetőség szerint értesíteni kell.
Saját tulajdoni hányadával bármelyik tulajdonostárs rendelkezhet. A tulajdonostárs tulajdoni hányadára a többi tulajdonostársat harmadik személlyel szemben elővásárlási, előbérleti, illetőleg előhaszonbérleti jog illeti meg. A külön jogszabályokban más személy részére biztosított elővásárlási jog megelőzi a tulajdonostárs elővásárlási jogát.
A közös tulajdon különös formája a társasház-tulajdon. Épületen úgy is lehet közös tulajdont létesíteni, hogy az épület meghatározott részei - elsősorban a lakások - a tulajdonostársak külön tulajdonában vannak. A társasház-tulajdon létesítéséhez a tulajdonostársak alapító okiratba foglalt megállapodása és a társasház-tulajdonnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése szükséges. Társasháztulajdon jön létre, ha az épületingatlanon az alapító okiratban meghatározott, műszakilag megosztott, legalább két önálló lakás vagy nem lakás céljára szolgáló helyiség, illetőleg legalább egy önálló lakás és egy nem lakás céljára szolgáló helyiség a tulajdonostársak külön tulajdonába kerül. A külön tulajdonként meg nem határozott földrészlet, épületrész, épület-berendezés, más helyiség a tulajdonostársak közös tulajdonába kerül.
A közös tulajdonnak társasház-tulajdonná való átalakítását bármelyik tulajdonostárs kérelmére a bíróság is elrendelheti. Ebben az esetben az alapító okiratot a bíróság ítélete pótolja.
A társasházak létesítésével, fenntartásával, működésével és a tulajdonostársak érdekinek érvényesítésével kapcsolatos részletes szabályokat a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény szabályozza.
A tulajdonjog, haszonélvezeti jog, a használat joga, szolgalmi jog, vételi jog, jelzálogjog (önálló jelzálogjog) keletkezésére, módosulására, illetve megszűnésére vonatkozó bejegyzésnek közokirat, ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat alapján van helye. Nem alkalmas bejegyzésre az olyan okirat, amelyen a készítő és ellenjegyző ügyvéd, illetőleg a közokiratba foglaló közjegyző szerződő félként van feltüntetve. Az ellenjegyzéssel ellátott magánokirat bejegyzés alapjául akkor fogadható el, ha az tartalmazza az ellenjegyző személy nevét, aláírását, irodájának székhelyét, az ellenjegyzés időpontját és az "ellenjegyzem" megjelölést. Az ügyvéd által teljesített ellenjegyzés érvényességének további feltétele a szárazbélyegző lenyomata.
176/2008. (VI. 30.) Korm. rendelet az épületek energetikai jellemzőinek tanúsításáról. 2012. január 1-től kötelező, és 2013. januárjától még szigorúbban veszik a meglétét, illetve annak hiányát. Fontos módosítás, hogy 2013. január 1. napjától az adásvételi szerződésben szerepelnie kell az energetikai tanúsítvány számának, így annak már az adásvételi szerződés megkötésekor rendelkezésre kell állnia. Erre vonatkozóan bővebb információt találhatnak a honlap kifejezetten ezen témakörrel foglalkozó részénél.
Reméljük hasznos információkat oszthattunk meg Önökkel, amelyek segítik az eligazodást a későbbiek során!
Természetesen felmerülhetnek olyan kérdések is, amelyeket a fent írtakban nem szerepelnek, ezesetben munkatársaink és ügyvédeink szívesen állnak a rendelkezésükre a szerződés pontos és korrekt lebonyolítása érdekében.